interjektiók

Az interjektiók olyan szavak vagy rövid kifejezések, amelyek érzelmeket, hozzáállást vagy a beszédhelyzet észlelését közvetítik. Gyakran önállóan álló egységek a beszédben, és nem illeszkednek a mondat szintaktikai szerkezetébe. Emiatt általában nem ragozzák őket, és jelentésük nagyrészt a kontextusból és a beszédhangból fakad. A nyelvi stílus függvényében kiemelve vagy halványan jelen lehetnek.

Funkcióik sokrétűek: érzelemkifejezés (öröm, meglepetés, bánat), figyelemfelkeltés vagy visszajelzés, és társalgási attitűd jelzése. Némely interjektió a beszéd menetéhez kapcsolódó pragmatikai funkciókat lát el, például megszólítás vagy kifejezett válaszreakció. Hangképük gyakran nem szavakhoz kötött, hanem hangutánzó elemeket vagy rövid, erőteljes hangutánzást tartalmaz.

Nyelvközi változatosság: a fogalom a legtöbb nyelvben elismerést nyer, de a konkrét formák és használati feltételek nyelvenként eltérőek. Általában elkülönítve kezelik a többi szókészlettől; közöttük megtalálhatók hangutánzó, érzelemkifejező és discurzus-funkciójú töredékek. A felhasználás gyakran a beszéd közvetlen módosítása nélkül történik, illetve írásban is jelzést kap hangsúlyukról és írásjelükről.

Példák magyarul: "Ó!", "Hű!", "Jaj!", "Ej!", "Hurrá!", "Hoppá!" Ezek a rövid kifejezések gyors érzelmi állapotokat vagy figyelemfelkeltést adnak a beszédhez, és általában hangsúlyosan, illetve írásjelekkel jelölt formában jelennek meg. Az interjektiók különbözhetnek a nyelvi közegben és a beszélő személye szerint, de alapvető funkciójuk az emocionális és pragmatikai tónus alakítása.