interjekció

Interjektió (gyakran interjekció) a beszéd egyik szófaja, amely a beszélő érzelmi állapotát, reakcióját vagy a beszédhelyzet hozzáállását azonnal kifejezi. Ezek általában nem kapcsolódnak szorosan a mondat grammatikai szerkezetéhez, és gyakran önálló nyelvi egységet képeznek. Írásban és beszédben egyaránt előfordulnak, és jelzésértéküket gyakran írásjelek vagy hangalak hangsúlyozza.

A magyar nyelvben az interjektiók lehetnek hangutánzó vagy kötött formájú szóalakok. Kifejezhetnek érzelmi állapotot (öröm, megdöbbenés, sajnálat, harag), vagy tájékoztathatnak, figyelmeztethetnek, visszajelzést adhatnak vagy köszönetet, üdvözlést fejezhetnek ki. Gyakran előfordulnak mondaton belül vagy mondat nélkül állva, és általában nem ragozódnak.

Két fő csoportjuk megkülönböztethető: emocionális interjektiók, amelyek közvetítik a beszélő érzelmi hozzáállását, és discurzív vagy társalgási interjektiók, amelyek a beszéd működését szolgálják (például megerősítés, figyelmeztetés, üdvözlés, visszajelzés). Néhány gyakori például az „ó!”, „úristen!”, „jaj!”, „hoppá!”, „igen!”, „szia!” stb. A formájuk lehet egyszerű szó, hangutánzó kifejezés vagy rövid egész mondat.

Interjektiók fontos eszközei a spontán beszédnek és a párbeszéd jelölésének; írott szövegben pedig gyakran kiemelve, elválasztó írásjelekkel vagy idézőjelekben jelennek meg. A stilisztika szempontjából jelzik a beszélő attitűdjét és a beszédnélküli közlési helyzetet.