interferometriával

Interferometria olyan méréstechnika, amely a koherens hullámok interferenciájának felhasználásával kis mennyiségeket mér. Gyakran fényt használnak, de léteznek atom- vagy elektron interferometriai megközelítések is. A cél lehet egy útvonalhossz-különbség, egy refraktív közeg változása, vagy egy felület topográfiájának meghatározása.

Működési elvét egy fényforrásból kiinduló koherens sugár két vagy több útvonalra osztható, majd az útvonalakból visszatérő és egymással interferáló sugár később detektálásra kerül. A kapott interferenciás kép vagy intenzitásfüggő jel a fáziskülönbségtől függ, amelyet az mérés tárgya szerint értelmeznek. A méréshez gyakran stabil referenciaútvonalat és kiváló fázismegőrzést, illetve környezeti izolációt igényelnek.

Gyakori konfigurációk közé tartozik a Michelson-, a Mach–Zehnder-, a Fabry–Pérot etalon és a Sagnac interferométer. Emellett léteznek olyan interferometriák is, amelyek részecskék vagy atomok koherens beáramlásával dolgoznak (atom interferometria). A technika széleskörű alkalmazásokkal bír: felületek időzítés- és alakprofilozása, optikai metrológia, spektroszkópiai mérések, csillagászati interferometria és nagy léptékű érzékenységet igénylő feladatok, például gravitációs hullámok detektálása LIGO-/Virgo-rendszerekben.

Előnyök közé tartozik a rendkívüli érzékenység kis út- és refraktív változások kimutatására. Korlátai a fáziszaj, a hőmérséklet- és rezgésérzékenység, a koherenciaidő korlátozottsága és a stabil fényforrás igénye. Mindezek megkövetelik a pontos kísérleti környezetet és megfelelő jel-kiértékelési eljárásokat.