ingerforrások

Az ingerforrások olyan jelek vagy ingerek, amelyek kiváltják az érzékszervek receptorainak aktivitását, és ezáltal lehetővé teszik a percepciót vagy a viselkedést. Ezek lehetnek külső források, például a környezetből származó ingerek, vagy belső források, amelyek a szervezet belső állapotából adódnak. Tulajdonságaik közé tartozik a modalitás, az inger intenzitása, a tartam, a minőség, a hely és az időzítés.

Külső ingerforrások közé tartozik a látás (fény), hallás (hang), tapintás (nyomás, hőmérséklet, fájdalom), ízlelés és szaglás, továbbá vestibuláris és proprioceptív információk. Minden modalitáshoz más-más receptorok kapcsolódnak: fotoreceptorok a szemben, mechanoreceptorok a bőrben és belső szervekben, nociceptorok a fájdalomra, íz- és szagló receptorok pedig az íz- és illatérzetért felelnek.

Belső ingerforrások közé tartoznak a proprioceptív jelzések a testhelyzetből és a viszcerális ingerek, például éhség, szomjúság vagy belső feszülés. Ezeket is receptorok váltják ki, de gyakran tudatosan kevésbé hozzáférhetők.

Az ingerforrások feldolgozása transzdukción át történik: a receptorok az ingert elektromos jelekké alakítják, amelyeket a szenzoros ideghálózat továbbít. A központi feldolgozásban a küszöbértékek, az adaptáció és a figyelem szelektivitása befolyásolja, hogy mi kerül a tudatos észlelésbe.

A vizsgálatuk alapvető a pszichofizikában, a kognitív tudományokban és az ergonómiában. Segítik az érzékelés megértését, valamint a felhasználói felületek és környezetek tervezését, ahol a stimuli hatása kritikus.

Lásd még: percepció, szenzoros rendszer, küszöbérték.