immunmoduláció

Az immunmoduláció az immunrendszer működésének megváltoztatását jelenti oly módon, hogy a válasz erősödjön vagy gyengüljön. Célja lehet a gyulladás kontrollálása, autoimmun betegségek kezelése, fertőzések elleni védekezés javítása vagy a szervátültetést követő kilökődés kockázatának csökkentése. A megközelítés mechanizmusai között szerepel a citokinek és immunsejtek közötti interakciók befolyása, az immuncheckpont-útvonalak célzott módosítása, valamint az adaptív immunválasz finomhangolása.

Az immunmoduláló szerek csoportosítása között találhatók immunstimulánsok (például bizonyos citokinek vagy oltóanyag-adjuvánsok), immunoszuppresszánsok (calcineurin-gátlók, antimetabolitok, ciklofoszfamid), és biológiai készítmények (monoklonális antitestek, receptor-modulátorok). Gyakorlati alkalmazások: autoimmun betegségekben a gyulladás mérséklése vagy az immunszabályozás finomítása, fertőző betegségek esetén a védelem fokozása, onkológiában pedig immunterápiás megközelítések a tumorsejtek elleni válasz fokozására; oltásokban adjuváns szerep; szervátültetésben a kilökődés megelőzése.

Kockázatok közé tartozhatnak nemkívánatos immunreakciók, autoimmun mellékhatások és fokozott fertőzésveszély. Az értékelés magában foglalja klinikai eredményeket és laboratóriumi immunológiai markereket (sejt- és citokinszintek), amely segíti a terápiás válasz megítélését. A terápia jogi és etikai, valamint helyi irányelveknek megfelelően alkalmazható.