immunitáshoz

Az immunitáshoz vagy immunitás a szervezet képessége, hogy védelmet nyújtson a kórokozók és más ártalmas tényezők ellen. Az immunitás két fő kategóriája létezik: veleszületett (innate) és adaptív immunitás.

Veleszületett immunitás: a szervezet első védelmi vonala a fizikai és kémiai gátakkal kezdve, mint a bőr és a nyálkahártyák, a fagocita sejtek, a komplementrendszer és az azonnali gyulladásos válasz. Ezek a mechanizmusok általánosan reagálnak minden behatolóra, és gyors, de nem specifikus választ adnak.

Adaptív immunitás: a specifikus, memória-alapú válaszokat a B- és T-sejtek koordinálják. Az antitestek a humorális válaszban működnek, a sejtes immunitás pedig a fertőzött sejtek elleni fellépésben játszik szerepet. A memória sejtek hosszú távú védelmet biztosítanak a későbbi találkozáskor.

Az immunitás megnyilvánulhat természetes vagy mesterséges módon. Természetes aktív immunitás példája a fertőzésen át szerzett védelem; mesterséges aktív immunitás pedig oltásokkal érhető el. Természetes passzív immunitás során anyai antitestek adhatnak átmeneti védelmet; mesterséges passzív immunitás pedig antitest-terápiákkal valósul meg.

Jelentős társadalmi fogalom a nyájimmunitás, amely akkor alakul ki, ha elegendő számú egyén immunizált, így csökken a kórképek terjedése. Összegzésként az immunitás összetett rendszer, amely a külső és belső tényezőkre adott válaszkészséget foglalja magában. A megelőzés és a megfelelő oltási gyakorlat fontos része a közegészségügynek.