igeosztályok

Az igéosztályok a nyelvtanban olyan kategóriák, amelyeket az igék ragozási mintái szerint hoznak létre. Céljuk, hogy leírják, hogyan és milyen alakokban változik egy ige különböző időkben, módokban és személyekben, és így segítsék a ragozás megértését és a nyelvi elemzést. Általánosan a töv vagy a tőmódosítás és a végződések kapcsolata alapján szemléltetik a szabályosságot és a kivételeket. A magyar igeosztályok rendszere jellemzően két nagy csoportot különböztet meg: a gyenge (szabályos) igéket és a rendhagyó igéket. A gyenge igéket általában a konzisztens ragozási mintázat jellemzi: a tövöt a megfelelő személyes vagy időbeli végződésekkel egészítik ki. A rendhagyó igéket olyan jellegzetes tulajdonságok jellemzik, mint a tőmódosítás, a tövek megváltozása vagy alakváltozások, amelyek nem követik az általános mintát. Előfordul, hogy a nyelvészeti irodalomban több részre bontják ezeket a csoportokat, például különbséget tesznek a teljesen rendszeres és a részben rendszerszabályos igék között, vagy más szempontok szerint. A igeosztályok felhasználása megkönnyíti a ragozási adatok leírását, oktatást és a nyelvi feldolgozást, mivel lehetővé teszi, hogy a szabályos mintákat előre megjósolják és a rendhagyó alakokat kiemeljék.