igekötsigeépítményként

Az igekötsigeépítményként, amelyet gyakran igekötőépítményként is említenek, a magyar nyelvtan egyik jelensége, amely a verbális prefixumok (igekötők) által alkotott szerkezeteket írja le. Ebben a konstrukcióban egy igekötő kapcsolódik egy ige gyökeréhez, és ezzel új, összetett igeforma jön létre. Az igekötő jelentésadó szerepe lehet a cselekvés befejezettségének, irányának vagy más szemantikai árnyalatának kifejezése.

Etymológia és típusok. Az igekötő a szó előtt álló pragmatikai jelző, amely összekapcsolódik az igével, és változtatja annak jelentését. Gyakori példák között szerepelnek a meg-, be-, ki-, fel-, át- és el- előtagok, amelyek nélkülözhetetlenek a mindennapi beszédhez és a írott nyelvhez egyaránt. Példák: megérkezik (érkezik igének a meg- előtaggal), beír (ír ige be- előtaggal), felépít (épít ige fel- előtaggal), áttekint (tekint ige át- előtaggal), elismer (ismer ige el- előtaggal). Ezek a formák gyakran egyetlen szóként jelennek meg, és jelentésük részben a prefixum intenzív vagy irányított értelméből származik.

Jelentés és használat. Az igekötőépítmények a század folyamán kiemelten produktívak maradtak a magyar igei rendszerben. Hangsúlyos szerepük van a szemantikában, mert a prefixumok jelölhetik a cselekvés irányát, a véghezvitel aspektusát, vagy a cselekvés korlátozott/munkában lévő állapotát. A szerkezetek rugalmasan illeszkednek a mondatszerkezetbe, és mind beszélt, mind írott nyelvben gyakran előfordulnak.

Lényeges fogalmak és kapcsolódó témák. Törzs- és igekötőalapú igék, igekötő-használat, perfektív értelmezés, igekötő-építmények kapcsolata a mondattan és a szemantika területével. További információkért érdemes a magyar nyelvtanokban az igék és az igekötők fejezetekre hivatkozni. See also: ige, igekötő, magyar nyelvtan.