idjáráselrejelzésben

Az időjárás-előrejelzésben a jövőbeli légköri állapotokat próbálják megbízhatóan megjósolni különböző időtávokra. A folyamat szorosan összefonódik a megfigyelések szerzésével és értelmezésével, a modellek futtatásával, az utófeldolgozással és a közlés módjának kidolgozásával. Célja a laikus és szakmai felhasználók számára értelmezhető, hasznos információ nyújtása.

A megfigyelések között szerepelnek a felszíni meteorológiai állomások adatai, radar- és műholdfelvételek, távérzékelési adatok és repülőgépek által gyűjtött információk. Ezeket használják fel a légkör kezdeti állapotának meghatározására és a modellek minősítésére. A megfigyelések és a modellek közötti összefüggéseket az assimilációs rendszerek dolgozzák fel, hogy jobb kiinduló állapotot adjanak a prognózishoz.

Numerikus időjárás-előrejelző modellek futtatása teszi lehetővé a légkör jövőbeni állapotának számítógépes megjóslását. A globális modellek kontinensekre adnak kilátást, míg a regionális modellek részletesebb felbontást biztosítanak a vizsgált területen. A halmazos előrejelzés pedig több lehetséges jövőbeli állapotot mutat be a bizonytalanság szemléltetésére, segítve a prognózisok értelmezését.

Az előrejelzések utófeldolgozása statisztikai korrekciókat és kalibrációt tartalmaz, hogy a modell-eredmények közelebb legyenek a valósághoz. A tipikus időtávok: nowcasting (0–6 óra), rövid táv (6–48 óra) és középtáv (3–7 nap); hosszabb előrejelzések a feladatoktól függően készülnek. A bizonytalanságot gyakran valószínűségi vagy halmazos formában adják meg.

Az eredményeket közvetítik a meteorológiai szolgálatok honlapjai, alkalmazások és riasztások formájában. A felhasználók ezzel információt kapnak események valószínűségéről és várható hatásairól, például viharokról, hőhullámokról vagy csapadékról. A folyamatos értékelés és verifikáció a rendszerek fejlesztésének alapja.