hullámzását

Hullámzás, vagy hullámmozgás, olyan fizikai jelenség, amely során egy zavar vagy energiaforrás által keltett rezgés terjed a közegben vagy mezőben. A terjedés energiát és információt közvetít anélkül, hogy a közeg hosszú távon állandó elmozduláson vinne részt. A hullámok formája és típusai sokféleképpen viselkednek a közegek tulajdonságaitól függően.

Két alapvető típus létezik: mechanikai hullámok és elektromágneses hullámok. Mechanikai hullámokhoz közeg szükséges, például levegőben vagy vízben terjedő hang-, vagy felszíni vízhullámok. Ezek lehetnek longitudinálisak vagy transzverzálisak, és okozhatnak felületi hullámokat is. Elektromágneses hullámok vákuumban is terjednek, például fény, rádióhullámok, és általában transzverzális rezgések.

Fontos tulajdonságok közé tartozik az amplitúdó, a frekvencia, a hullámhossz és a terjedési sebesség. A sebesség és a frekvencia közötti összefüggés v = fλ érvényes; a közeg sajátosságai határozzák meg a terjedési sebességet. Vákuumban a fény sebessége, c, megközelítőleg 3×10^8 m/s; a közegben a fény sebességét a refrakciós index mutatja.

Interferencia, egyesülés és a hullámok összeadása során szuperpozíció jön létre. Tükröződés, törés és diffrakció a közeg határainál, illetve diffrakció az akadályok körül. Diszperzió esetén a különböző frekvenciák különböző sebességgel terjednek, ami például színek szétválását okozza. Polarizáció a transzverzális EM-hullámokra jellemző jelenség. A hullámokat gyakran a hullámegyenlet írja le, amely a közeg tulajdonságaitól függően alakítja a terjedést.

Alkalmazások közé tartozik a hangtechnika, ultrahang, kommunikációs rendszerek, optika és szeizmológia. Például a hanghullámok a beszédben és a zene terjedésében, míg az EM-hullámok a modern telekommunikáció és a látás alapját képezik.