hullámhosszot

A hullámhosszot a hullám terjedésének térbeli periódusaként definiáljuk. Ez az a távolság, amely alatt a hullám ugyanazt a fázist megismétli, például két egymást követő csúcs vagy két azonos jellegű pont közti távolság. Gyakran a görbe legkisebb egységeként, a hullámhosszot λ jelölik.

A hullámhossz és a frekvencia között általában összefüggés áll: a hullám sebessége v és a frekvencia f között v = fλ. Ha a hullám elektromágneses, a sebesség a vákuumban c, és λ = c/f. Ha pedig egy közegben terjed, a sebesség a közeg tulajdonságaitól függ (például a refrakciós index vagy a szilárd tömeges közeg esetében a hangsebesség). Ugyanakkor a frekvencia állandó marad a határfelületen átmenő hullámok esetében; a közegben a hullámhossz λ = v/f.

A hullámhosszot több területen használják és mérik. Légkörben a hanghullámoknál a hosszabb hullámhossz alacsonyabb hangmagasságot, míg rövidebbek magasabb hangokat eredményeznek. Elektromágneses spektrumban a hullámhosszak jelölik a színek és a jelenségek sokféleségét: a látható fény kb. 380–750 nm közötti hullámhosszú, míg a rádióhullámok több métertől kilométerekig terjedhetnek. A foton energiája E = hf = hc/λ, így a rövidebb hullámhosszak nagyobb energiával járnak.

A hullámhossz fontos fogalom a technológiában és a tudományban: optikai és akusztikai rendszerek tervezése, képalkotás, spektroszkópia, kommunikáció és a részecskék hullámgyorsulásának leírása, például a de Broglie-hipotézis szerint a részecskéknek is lehet hullámhossza p = h/λ.