hszivattyúknál

A hőszivattyú olyan berendezés, amely külső energiát vagy környezeti hőt mozgatva biztosít fűtést, hűtést és gyakran meleg vizet. A működés lényege a hőátadás egy zárt hűtőközeg-körfolyamatán keresztül: az elpárologtatóban a hűtőközeg hőt vesz fel, alacsony nyomáson elpárolog, a kompresszor megnöveli a nyomást és a kondenzátorban leadja azt a fűtendő közegnek, majd az expanziós szelep az alacsony nyomást visszaállítja. A rendszer négy fő elemből áll: elpárologtató, kompresszor, kondenzátor és expanziós szelep. A hőszivattyú tehát nem hőt termel, hanem átmozgatja azt.

Típusai közé tartozik a levegő-levegő és levegő-víz típus, valamint a földhöz kötött (geotermikus) és vízforrásból nyert hőt felhasználó rendszerek. A levegő-alapú megoldások egyszerűbbek, gyorsan telepíthetők, de télen alacsonyabb COP-értéket adhatnak. A föld- vagy vízforrás alapú rendszerek általában magasabb és stabilabb hatékonyságot kínálnak, de drágább a kiépítésük.

A hatékonyságot COP (teljesítményszorzó) és SCOP értékkel mérik. A COP értéke függ a külső hőmérséklettől: télen gyakran alacsonyabb, nyáron magasabb lehet; földhöz kötött rendszerek esetén általában magasabb és stabilabb. Tipikusan a levegő-levegő és levegő-víz rendszerek COP-je 2,5–4,5 között mozog, geotermikus rendszereknél gyakran 3,5–5 feletti.

Előnyei közé tartozik a magasabb energiahatékonyság, alacsonyabb üzemanyagköltség és a lehetőség hűtésre is. Hátrányai a kezdeti beruházás, a teljesítmény kiszámíthatósága függ az időjárástól, illetve zajkibocsátás és karbantartási igények. Környezetvédelmi szempontból fontos a hűtőközeg kiválasztása, mivel némelyik hozzájárul a globális felmelegedéshez. A rendszert érdemes szakemberrel méretezni és karbantartani, hogy a releváns energiahatékonysági előnyöket maximálisan ki lehessen használni.