hozzáférésvezérlési

A hozzáférésvezérlés olyan rendszerek és folyamatok összessége, amelyek meghatározzák, ki férhet hozzá egy erőforráshoz és milyen módon. Két fő területet különböztetünk meg: a fizikai hozzáférés-vezérlést, amely a helyiségekhez vagy eszközökhöz való belépést szabályozza, valamint a logikai hozzáférés-vezérlést, amely számítógépes rendszerek, adatok és hálózatok erőforrásaihoz való hozzáférést irányít.

A működés alapja három összetevő: azonosítás (általában felhasználó vagy eszköz felismerése), jogosultság-ellenőrzés (engedélyezés vagy megtagadás a kért műveletre), és auditálás (naplózás és monitorozás a tevékenységek nyomon követésére). A házirendek meghatározzák, hogy mely erőforrásokra és milyen körülmények között van hozzáférés.

Modellek közé tartozik a DAC, amelyben a tulajdonos adja meg a jogosultságokat; a MAC, amelyet kötelezően be kell tartani a szervezeti szabályok szerint; valamint a RBAC és az ABAC, amelyek a szerepkörök vagy a konkrét attribútumok alapján határozzák meg a hozzáféréseket. Ezek a modellek különböző szintű rugalmasságot és kontrollt kínálnak.

Az implementációhoz gyakran ACL-eket vagy kapabilitás-alapú jogosultságokat használnak, és gyakran alkalmaznak többfaktoros hitelesítést a megerősítéshez. A rendszerintegrációk közé tartozik operációs rendszerek hozzáférési listái, aktív directory szolgáltatások és fizikai beléptető rendszerek. A hozzáférésvezérlés támogatja a minimális jogosultság elvét, megfelelőségi követelményeket, és segíti a kiberbiztonság és üzemeltetési hatékonyság növelését, ugyanakkor adminisztrációs terheket és potenciális pontszerű meghibásodásokat is rejt.