hozzáférésirányítást

Hozzáférésirányítás, vagy hozzáférés-irányítás, a számítástechnikai rendszerek és adatok védelmének alapvető biztonsági folyamata. Célja, hogy megakadályozza a jogosulatlan hozzáférést, és biztosítsa, hogy a felhasználók vagy entitások csak az adott erőforráshoz és időben megengedett módon férhessenek hozzá. A folyamat magába foglalja az azonosítást és hitelesítést, az engedélyezést illetve a hozzáférési események nyomon követését és naplózását.

Az alapfogalmak közé tartozik a hitelesítés (azonosítás és bizonyítás), az engedélyezés (hozzáférési jogosultságok meghatározása és átadása), valamint a könyvelés vagy auditálás (hozzáférési események rögzítése és elemzése). Emellett kiemelt szerepe van az identitáskezelésnek és a hozzáférési politikáknak, amelyek meghatározzák, hogy ki és milyen feltételekkel férhet hozzá a rendszerekhez és adatokhoz.

Különböző modellek léteznek a hozzáférés-irányítás megvalósítására. A Discretionary Access Control (DAC) az erőforrás tulajdonosának szabad belátására bízza a jogosultságok kiosztását. A Mandatory Access Control (MAC) szigorú szabályokon alapuló, központilag meghatározott hozzáférés-engedélyezés. A Role-Based Access Control (RBAC) a felhasználók szerepe alapján ad jogosultságokat, míg az Attribute-Based Access Control (ABAC) azonosítási attribútumok alapján hoz döntéseket. Ezek a modellek kombinálhatók és adaptálhatók a szervezet igényei szerint.

Implementációk helyszínei és szabványai közé tartozik a helyi és felhőalapú környezetek, valamint hibrid architektúrák. Gyakori protokollok és technológiák: LDAP, SAML, OAuth 2.0 és OpenID Connect, továbbá SCIM a felhasználó- és jogosultság-provisioninghez. A hatékony hozzáférés-irányítás fontos része a Zero Trust megközelítésnek és a folyamatos felügyeletnek, nyomon követésnek, valamint a legkisebb jogosultság elvének alkalmazásának.