homeosztázisához

Homeosztázis (angolul homeostasis) az élő szervezet azon képessége, hogy külső hatások ellenére belső környezetét stabilan tartsa. Ennek lényege a testhőmérséklet, a folyadék- és elektrolit-eloszlás, a sav-bázis állapot, a vércukorszint és más kritikus paraméterek szabályozásának összhangja. A szabályozás alapelve, hogy a változásokat észlelő receptorok jelzéseket adnak a központi irányításnak, amely setpointot állít fel, és szükség esetén effektorokkal (izmok, mirigyek) helyreállítja az egyensúlyt.

A legtöbb szabályozás negatív visszacsatoláson alapul: az eltérés csökkentésére törekednek, így a belső állapot visszatér a kívánt értékhez. Ritkábban találhatók pozitív visszacsatolások, amelyek a változást fokozzák vagy előreviszik (például véralvadás vagy szülés elindítása). Az allosztázis fogalma pedig az előre jelzett, alkalmazkodó állapotváltozásokat írja le, amikor a szervezet a környezet vagy az élethelyzet változásaihoz alkalmazkodva módosítja a belső beállításokat.

Különböző példák szemléltetik a folyamatokat: a hőmérséklet-szabályozás a hypothalamus irányításával és izzadás vagy remegés révén történik; az Osmoregulation a vesék és a hormonok koordinált működésével történik a testfolyadékok koncentrációjának megőrzése érdekében; a vércukorszint szabályozásban az inzulin és a glukagon játszik kulcsszerepet; a sav-bázis egyensúlyban pedig a légzés és a vesék hozzájárulnak a pH-értékek stabilizálásához.

A homeosztázis alapvető koncepció a biológiában és az orvostudományban: az élő rendszerek olyan mechanizmusokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik a stabil működést még változó körülmények között.