hmérsékletük

A hőmérséklet a fizikai mennyiség, amely a testek vagy rendszerek melegségét vagy hidegességét jellemzi. A legtöbb definíció szerint a hőmérséklet a részecskék mozgási energiájának átlagos szintjéhez kötődik. Az abszolút hőmérséklet a Kelvin-skálán mérhető, míg a mindennapi életben gyakran a Celsius- vagy Fahrenheit-skálát használják.

A legfontosabb skálák a Celsius (°C), a Kelvin (K) és a Fahrenheit (°F). A Kelvin-skálán a 0 K az abszolút nullához tart, a Celsius-skálán pedig a víz fagyáspontja 0 °C, forráspontja pedig 100 °C, 1 atm nyomáson. A Fahrenheit-skála fő célja az angolszász országok mindennapi mérése, különösen ételek és időjárás esetén.

Átváltások: K = C + 273,15; C = K − 273,15; F = C × 9/5 + 32; C = (F − 32) × 5/9. Ezek a kapcsolatok lehetővé teszik a különböző skálák közötti konverziót.

Mérés és eszközök: a hőmérsékletet hagyományosan hőmérőkkel mérik. Használhatók higanyos vagy alkoholos hőmérők, RTD-k (platinából), termoelemek vagy infravörös szenzorok. A mérés lehet kontakt- vagy nem kontaktalapú, és a kalibráció gyakran a víz háromfázisú pontjával történik (0,01 °C pontos).

Alkalmazások: a hőmérséklet fontos a meteorológiában, az élettudományokban, az élelmiszeriparban, a gyártásban és az orvosi területeken. A hőmérséklet-szabályozás és -monitorozás nélkülözhetetlen a folyamatok leírásához és irányításához.