hmérsékleteket

Hőmérsékletnek nevezzük egy test vagy rendszer termikus állapotának általános mérőszámát, amely a részecskék mozgási energiáinak átlagos mértékére utal. A hőmérséklet nem maga a hő mennyisége, hanem annak mértéke, amely meghatározza, hogyan áramlik a hő két elérintkező rendszer között.

Legfontosabb skálák: Celsius, Kelvin és Fahrenheit. A Celsius-skála 0 °C-t a víz fagyáspontjához, 100 °C-t a normál légköri nyomáson történő forráshoz köti. A Kelvin-skála az abszolút zérust használ, ahol 0 K a zérus energiaállapot. Átváltások: K = °C + 273,15; °F = 9/5·°C + 32.

Hőmérsékletet mérnek különféle eszközökkel: folyadékhőmérők (pl. higany vagy alkoholszál), bimetál hőmérséklet-érzékelők, ellenállásos hőmérők (RTD, például PT100), termoelemek és infravörös hőmérsékleti eszközök. A pontos mérés érdekében kalibrálás és standardizált eljárásokat igényel, például az ITS-90 szabvány szerinti referenciapontokat.

Alkalmazások közé tartozik az időjárás-előrejelzés, klímavizsgálatok, gépészeti és elektronikai tervezés, mezőgazdaság, gyártási folyamatok és orvosi hőmérséklet-ellenőrzés. A hőmérsékletkülönbségek és a hőátadás jellegét leíró fizika fontos alapja a fázisváltozások és reakciók sebességének megértésében.

Példák: a szobahőmérséklet általában 20–25 °C, testhőmérséklet körülbelül 36,5–37,5 °C. A hőmérséklet mérése és értelmezése alapvető a természettudományok és az ipar számára.