hitelkockázat

Hitelkockázat a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kockázat, amely a hitelnyújtások és egyéb hitelviszonyt teremtő ügyletek esetében a partner nemfizetéséből vagy hitelminőségének romlásából eredő potenciális veszteséget jelenti. A kockázat magában foglalhatja a teljes vagy részleges nemfizést, késedelmes fizetést és a tőke- vagy kamatfizetések elmaradását okozó eseményeket. A hitelkockázat általában egyedi kockázatra és koncentrációs kockázatra oszlik.

Különböző típusa lehet: lakossági (retail) hitelkockázat, vállalati hitelkockázat és államadósi hitelkockázat. A kockázat mértéke függ a hitel típusától, a hitelfelvevő minőségétől, a biztosítékoktól és garanciáktól, a hitel konstrukciótól és a makroökonómiai környezettől. A portfóliók esetében a koncentrációs kockázat akkor jelentkezik, ha egyetlen adósa vagy ágazat súlyos mértékben meghatározza a teljes kitettséget.

Mérés és modellezés: A kulcsfontosságú mérőszámok közé tartozik a nemfizés valószínűsége (PD), a nemteljesítés utáni várható veszteség (LGD) és a kitettség a nemfizetés időpontjában (EAD). Az IFRS 9 alapján számított elvárt veszteség (ECL) a jövőbeni veszteségek becslésén alapul. Bankok gyakran alkalmaznak belső pontozási rendszereket (IRB) és más hitelminősítő modelleket a kockázat rangsorolására és a díjszabás meghatározására.

Irányítás és mérséklés: A hitelkockázat kezelésének eszközei közé tartozik a kockázatvállalási határ meghatározása, hitelpolitikák és korlátok, biztosítékok és kezességek, szerződéses kötelezettségek (kondíciók), portfóliószintű monitoring és rendszeres stressz-tesztelés. A kockázat áthárítása érdekében alkalmazható eszközök közé tartozik a szekuritizáció, hitelbiztosítás és egyéb derivatív ügyletek.