himnuszok

Himnuszoknak nevezzük azokat a vallási vagy ünnepélyes célokra írt énekeket, amelyeket liturgiában vagy vallási eseményeken énekelnek. Gyakran dicsőítő, imádságszerű tartalmat fogalmaznak meg, és általában strofikus formában, meghatározott dallammal és ritmussal íródnak. Előadásuk lehet közösségi vagy kórus- és szólistaműfajokban.

Az szó etimológiája a görög hymnosz-ból ered, amely „ünnepi éneket” jelent; ezt a latin hymnus útján vették át a magyar nyelvbe, és a megelőző időktől fogva használatos. A magyar nyelvben a mindig egyes számú alak a himnusz, a többes szám himnuszok.

Historikusan a himnuszok legszorosabban a keresztény liturgiához kötődnek: az ókeresztény hagyományból, később a középkorban latin nyelvű énekekből fejlődtek ki a helyi nyelvű változatok. A Reformáció után megjelentek a magyar nyelvű, vallási és erkölcsi témájú dalok; később énekeskönyvekben, gyűjteményekben terjedtek és formálódtak a magyar énekkultúrában.

Kiemelkedő példája a magyar himnuszok közül a Himnusz című költemény, amelyet Ferenc Kölcsey írt 1823-ban, zenéjét pedig Ferenc Erkel szerezte. 1844-ben hivatalosan a magyar nemzet himnuszává nyilvánították; gyakori látványelem állami és nemzeti rendezvényeken, és a magyar identitás szimbólumaként él tovább. See also: hymn, hymnal.