hidrogénkötéssel

Hidrogénkötés vagy hidrogénkötéses kölcsönhatás egy gyenge, de fontos intermolekuláris kötés, amely akkor alakul ki, ha egy hidrogénatom, amely egy oxigénhez, nitrogénhez vagy fluorhoz kötődik (O–H, N–H vagy F–H kötésben), közel kerül egy másik molekulában lévő elektronpárhoz. A hidrogén donor az a csoport, amely a hidrogént adja, az akceptor pedig az, amely a szabad elektronpárt felhasználva vonzza a hidrogént. A kötés jellegzetesen irányított, geometriája és erőssége függ a résztvevő atomoktól és a környezettől.

Az erősség és a jellemző tulajdonságok közé tartozik, hogy a hidrogénkötés energia-tartománya általában kis, körülbelül 4–40 kJ/mol lehet; az O–H–...–O típusú kötések esetében gyakran 12–30 kJ/mol körüli. A kötés hosszúsága jellemzően 1,5–2,2 Å közötti H…O távolságot jelent, a teljes donor–akceptor távolság pedig közel 2,5–3,5 Å körül mozog. Irányultsága miatt a hidrogénkötés jelentősen befolyásolja a molekulák térbeli szerkezetét és tulajdonságait.

Jelentősége széles körű: kulcsszerepe van a víz tulajdonságainak meghatározásában, oldhatóságban és fázisátalakulásokban, és nélkülözhetetlen a biológiai rendszerekben. DNS bázispárosításában (A–T és G–C), fehérjék másodlagos és harmadlagos szerkezetének stabilizálásában, valamint a cukrok és más biomolekulák oldódásában és felismerésében is közvetlen szerepet játszik. Hidrogénkötések nélkülözhetetlenek a molekulák kölcsönhatásának és a biokémiai reakciók hatékonyságának megértésében.