hidrogéngázt

A hidrogéngáz (kémiai képlet: H2) di‑atomos molekula, amely színtelen, szagtalan és íztelen. A világegyetemben a leggyakoribb elem, a földi légkörben azonban csak kis mennyiségben fordul elő szabad állapotban. A leggyakoribb forma két hidrogénatom kovalens kötése.

Fizikai tulajdonságai közé tartozik az igen alacsony sűrűség (0,0899 kg/m3 0 °C-on, 1 atm) és a rendkívül alacsony forráspont (-252,87 °C). Szobahőmérsékleten gáz, összetétele szerint gyúlékony, és égése során kékesfehér láng keletkezik. A hidrogén igen gyorsan diffundál, levegőben szinte bármilyen koncentrációban felgyüledezhet zárt térben, ezért szivárgás esetén robbanásveszélyes lehet. A tüzelőanyagként és oxidáló környezet nélkül is könnyen gyullad.

Előállítása iparban leggyakrabban vízből: víz elektrolízise vagy földgázból gőzreformáció útján. Tisztítása és specifikus adalékok hozzáadása szükséges a felhasználási célokhoz. Tárolása történhet nyomott gáztartályokban nagy nyomáson, illetve folyékony hidrogént tároló cryogén tartályokban (-253 °C körüli hőmérsékleten). Anyagválasztás szempontjából fontos a kémiai és mechanikai ellenállás, mivel a hidrogén diffúziós és öregedési hatásokat okozhat.

Felhasználási területei széles skálán mozognak: üzemanyagcellák és energiatermelés, űrkutatási és repülési hajtóművek, ammónia- és hidrogénezési folyamatok a vegyiparban. Környezetbarát energiaforrás lehet, ha az előállítás megújuló energiából történik; égése során vízgőz keletkezik, de a teljes környezeti hatás attól függ, hogyan állítják elő.

Felfedezését Henry Cavendishhoz kötik (1766). A hidrogén elnevezése a görög hydro (víz) és genes (termelő) szavakból származik, utalva a víz keletkezésére, amikor ég.