hatáskörgyakorlás

Hatáskörgyakorlás a jogi fogalom, amely arra utal, hogy a számára jogszabályban meghatározott hatáskört – legyen az közigazgatási, bírósági vagy más hatósági feladat – a jogkövetkezményekkel együtt ténylegesen érvényesíti az arra feljogosított szerv vagy személy. A kifejezés a hatáskör gyakorlásának aktusára, tehát a döntéshozatalra vagy intézkedésre utal.

A hatáskörök gyakorlása a közigazgatás számos szintjén zajlik: központi államigazgatásban, helyi önkormányzatoknál, független hatóságoknál, valamint olyan magánjogi szervezeteknél, amelyekre jogszabály engedélyezi vagy kötelező jelleggel átruház hatáskört (például engedélyezés, felügyelet). A jogi aktusok lehetnek döntések, határozatok, végzések, illetve egyéb kötelező vagy tiltó intézkedések.

Jogalap és alapelvek: a hatáskörgyakorlás a jogállamiság keretében történik, tehát minden döntésnek jogalappal, jogszabályi alapokkal kell rendelkeznie. Törvényesség, arányosság, ésszerűség és igazságos eljárás érvényesülése mellett a hatáskört a meghatározott hatáskörön belül kell gyakorolni; a jogosultság túllépése ultra viresnak minősülhet és jogorvoslati alapot ad.

Delegáció és alárendelés: a szervek részben vagy teljes mértékben alárendelt hatásköröket delegálhatnak alárendelt szervezeteknek vagy tisztviselőknek, de a delegációt jogszabály vagy belső szabályzat határozza meg. Bizonyos döntéseknél a szakmai mérlegelés és szabályozható hatáskör megőrzése szükséges.

Formák és példák: a hatáskörgyakorlás tipikus formái közé tartoznak a határozatok, végzések, engedélyek, tilalmak és szankciók; az intézkedések írásba foglalhatók vagy elektronikus úton is megvalósulhatnak, és gyakran kötelező erejűek.

Ellenőrzés és jogorvoslat: a jogszerűtlen vagy jogszabálytalan gyakorlat ellen bírósági felülvizsgálat, közigazgatási jogorvoslat, ombudsmani út is adható; a hatáskörgyakorlás thus megfelelését a jogi ellenőrzés biztosítja.