határozatképességi

Határozatképesség a jogi és társasági döntéshozatali testületek működéséhez kapcsolódó fogalom, amely annak a feltételnek az összességét jelenti, hogy a testület ülése érvényesen hozhat-e döntéseket. Ezt elsősorban az alapszabályban és a hatályos jogban meghatározott jelenlét- vagy képviseltségi küszöbök adják meg. A határozatképesség akkor áll fenn, ha a meghatározott személyek száma vagy a szavazati joggal rendelkező résztvevők aránya jelen van, illetve képviseleten keresztül is megfelelően összegezzük a szavazatokat. A hiányát a testület határozatképtelenségeként ítélik meg, és ekkor az ülést általában meg kell ismételni vagy más, az adott szervezet szabályai szerint eljárni.

A határozatképesség vizsgálata gyakran fordul elő részvénytársaságoknál, korlátolt felelősségű társaságoknál, nonprofit szervezeteknél, egyesületeknél és alapítványoknál, illetve verschiedenen döntéshozó testületeknél. Az ülést megelőző határozatképességet és a szükséges szavazati arányokat az adott szervezet jogszabályai és belső szabályzatai írják elő. A gyakorlatban a határozatképesség biztosítja, hogy a döntések képviseleti részvétel és legitim részvétel mellett szülessenek, és ne legyen lehetőség a fél vagy teljes részvétel nélküli megállapodásokra.

Különbség más fogalmaktól: a határozatképesség nem ugyanaz, mint az egyéni személyek jogi cselekvőképessége (cselekvőképesség). A határozatképesség a kollektív testület döntési jogképességét jelenti, míg a cselekvőképesség az egyén olyan képessége, hogy jogi véleményen és cselekvéseken alapuló jogokat gyakorolhat.