hasadékokat

Hasadékok a geológiában olyan hosszú, keskeny nyílások a kőzetekben, amelyeket repedéseknek vagy nyílt barázdáknak is neveznek. Ezek általában a kőzet belső feszültségeinek hatására alakulnak ki, és előfordulhatnak a felszín közelében vagy a mélyben egyaránt. A hasadékok a földtani szerkezetek fontos összetevői, befolyásolják a víz útját és a kőzetek mechanikai viselkedését.

A hasadékok keletkezését alapvetően a tektonikus feszültségek, a kőzetek hőmérséklet-ingadozásai, valamint a víz beszivárgása és kémiai mállása befolyásolják. A fagyási-olvadási ciklusok és az eróziós folyamatok tovább mélyíthetik és összekapcsolhatják őket, így hálózatuk bővülhet. A repedések és a törések között különbség van: repedések általában eltolódás nélküliek vagy minimálisak, míg a törések relatív elmozdulást mutathatnak.

Tipikus típusai közé tartoznak a repedések (jointok), amelyek általában mozgás nélküliek, és a törések (faultok), amelyeknél észlelhető eltolódás figyelhető meg. A hasadékok síkja lehet vertikális, horizontális vagy ferde hajlású, és gyakran hálózatot képeznek, amelyen keresztül víz, feltárási anyagok vagy ásványok mozoghatnak.

Jelentőségük a földtani és mérnöki gyakorlatban sokrétű: befolyásolják a talajvíz- és felszín alatti vízellátást, meghatározzák a talaj- és kőzetmechanikai stabilitást építkezéseknél, és fontos utak lehetnek barlangok vagy karsztüregek kialakulásában. A hasadékok feltérképezése és megfigyelése alapvető a geotechnikai tervezéshez, vízrendezéshez és ásványi kincsek feltárásához.

---