hangátvitelrl

Hangátvitel vagy hangátvitelről a hangenergia forrásból a vevőig történő továbbítását jelenti egy közegben. A hang nyomásingadozások formájában terjed, általában levegőben, de folyadékokban és szilárd testekben is előfordul. A közeg fizikai tulajdonságai ( sűrűség, adiabatikus index, hőmérséklet) jelentősen befolyásolják a terjedés sebességét és a veszteségeket.

A terjedés alapelvei szerint a hang mechanikai hullám, amely nyomáskülönbséget hoz létre, és a közeg részecskéinek kölcsönhatásai révén adja tovább az energiát. A közeg tulajdonságai meghatározzák a hang sebességét: levegőben körülbelül 343 m/s (20 °C-on), vízben mintegy 1480 m/s, szilárd anyagokban pedig jelentősen magasabb lehet. A hang frekvenciája alapján beszélhetünk alacsony és magas freenciás tartományokról, például a hallható tartomány általában 20 Hz és 20 kHz között van az emberi hallás számára.

A hangátvitel során gyakran számolnak veszteségekkel és torzításokkal: elnyelés, visszaverődés, szóródás, és a közeg impedancia-különbsége miatt reflektálódás lép fel. Az útközben fellépő zajok és torzítások befolyásolják a jel minőségét, ezért gyakran alkalmaznak zajcsökkentést, hangszigetelést és erősítést vagy kiegyenlítést.

Mérőszámokként használatos a hangnyomás szint (SPL, decibelben), a hangfrekvencia, a jel-zaj arány (SNR) és a torzítási mutatók. Az alkalmazások közé tartozik a beszéd- és zeneátvitel telekommunikációs rendszerekben, helységakusztika és hangrendszerek tervezése, hangszálak és halláseszközök, valamint automatizált adatátviteli rendszerek analóg és digitális módon történő hangátvitele. A hangátvitelben a közvetítés minőségét jelentősen befolyásolja a közeg és a csatorna jellemzőinek ismerete, valamint a megfelelő jel- és zajkezelési technikák alkalmazása.