hangterápia

Hangterápia olyan terápiás megközelítés, amely a hangképzés, a beszédhangok használata és a légzés koordinációjának javítására törekszik. A kifejezés a magyar kontextusban általában a hangképzési zavarok kezelését jelenti, illetve a hanghasználat hatékonyságának növelését a beszédben és a kommunikációban. A terápia gyakran logopédusok és ének- vagy beszédtanárok közreműködésével valósul meg; előfordulhat, hogy orvosok és rehabilitációs szakemberek is részt vesznek.

Az alkalmazási területei közé tartozik a krónikus rekedtség, hangképzési zavarok rehabilitációja, a beszéd- és nyelvi készségek fejlesztése, valamint a hanghasználat hatékonyságának javítása olyan esetekben, amelyek megterhelik a hangrendszert. Ezenkívül egyes formái a hangalapú kommunikáció és a vokális teljesítmény javítását célozzák előadók, beszédet igénylő szakmák vagy sportolók esetében.

Jellemző módszerek közé tartozik a diaphragmatikus légzés gyakorlása, hangképzési és rezonancia-technikai gyakorlatok, relaxáció és testtudatosság. A terápia célja a hang stabilitásának megőrzése, a hangkimerülés csökkentése és a beszédhatékonyság növelése.

Bizonyíték és gyakorlati megfontolások: egyes elemei kimutathatóan hatékonyak dysphonia és egyes neurológiai állapotok kezelésében; más megközelítések tudományos alátámasztása kevésbé biztos. Fontos a képzett szakember felügyelete, az egyéni állapot és célok alapján történő tervezés. Magyarországon a hangterápia leggyakrabban logopédusok és ének- vagy beszédtanárok körében zajlik.