hangteljesítmény

Hangteljesítmény alatt általában a hangforrás által kibocsátott akusztikus energia összege értendő. Egyszerűbben fogalmazva ez a forrás teljesítőképességének vagy energialeadásának mértéke a környezetbe. A kifejezés gyakran használatos hangrendszerek, például hangfalak, erősítők és egyéb hangerősítő eszközök jellemzésére, de fontos megkülönböztetni a hangteljesítményt a hallgatói észlelésben rejlő hangerősségtől (hangnyomás-szint, SPL).

Mérhetősége és egységei. A szakirodalom a hangteljesítményt gyakran a hangnyomás-szinttel szemben értelmezi. A fizikai teljesítményt jellemző adat lehet a hangteljesítmény-szint (Lw) decibelben (dB re 1 pW), amely a forrás által kibocsátott erő kísérleti meghatározását írja le. Gyakorlatban a fogyasztói készülékeknél gyakran található kimenő teljesítmény megadva wattban (W) egy meghatározott impedanciára, például 4 vagy 8 ohm esetén, amely a transzducer hatékonyságát és az előfokozat teljesítményét tükrözi. A hallott hangerősség azonban függ a távolságtól, a szobai akusztikától és a hallgatói helyzetétől is.

Faktorfaktorok. A hangteljesítményt befolyásolja a transzducer hatékonysága, az hallgatói távolság, a doboz/akusztikai tervezés, az erősítő teljesítménye, a jelzaj arány (SNR), valamint a frekvencia-válasz és a torzítás mértéke.

Érthetőség és felhasználás. A hangteljesítmény nem feltétlenül azonos a hangminőséggel vagy a valós hangerővel; értelmezésekor figyelembe kell venni a mérési feltételeket, a szobaakusztikát és a használati kontextust.