hangfalak

Hangfalaknak vagy hangfal-rendszereknek nevezzük azokat a hangkeltő eszközöket, amelyek elektromos jelet alakítanak hanghullámmá és ezt a teretben terjesztik. A hangfalak célja a hang energia hatékony átvitele és megszólaltatása különböző frekvenciákon, hogy kiegyensúlyozott hangképet nyújtsanak.

A hangfalak alapvető elemei közé tartozik a meghajtó conus vagy ponyvás hangszóró (például woofer, közép- és sávos hangszóró), a keresztező kapcsoló vagy elektronika, és az akusztikus doboz vagy ház. A doboz formája és az akusztikai elrendezés határozza meg a mélyhangok és az általános hangnyomás visszaverődését. Léteznek basszusreflexes és zárt dobozos változatok, amelyek különböző hangzást és mélyhang-tartományt eredményeznek.

Típusok és rendszerek szempontjából beszélhetünk passzív és aktív hangfalakról. A passzív hangfalakhoz külső erősítő szükséges, míg az aktív vagy powered hangfalakban beépített erősítő és néha hangjel-zajfeldolgozó áramkörök találhatók. Felhasználási területek szerint léteznek otthoni hi-fi hangfalak, stúdió monitorok és professzionális PA hangfalak, továbbá hordozható vagy beépített típusok.

Közérthető paraméterei közé tartozik az impedancia (általában 4–8 ohm), az érzékenység (dB 1 W/1 m általában 85–95 dB között), a frekvencia-tartomány és a névleges teljesítmény (RMS). A hangfalak teljesítményét és válaszát a szobai akusztika is nagyban befolyásolja, ezért elhelyezésüknél gyakran figyelembe veszik a hallgatási távolságot és a hangszigetelést.

A hangfalak történetében a dinamikus hangszórók térhódítása a 20. század elején kezdődött; azóta a keresztezők, anyagok és házak technológiája folyamatosan fejlődik, lehetővé téve nagyobb hangnyomás és pontosabb hangkép elérését.