hangszóró

Hangszóró, vagy loudspeaker, olyan transzduktor, amely elektromos audiojelet mechanikus rezgéssé alakítja és hanghullámokat bocsát ki. A leggyakoribb konstrukció a dinamikus hangszóró. Ennek alapját egy merev, könnyű membrán adja, amelyhez egy hangtekercs kapcsolódik, és amely egy állandó mágneses térben helyezkedik el. Amikor a tekercsre érkező elektromos jel változik, a tekercs és a mágnes kölcsönhatásba lép, a membrán mozog, és a levegő nyomásának változása hangot ad ki.

Az ehhez tartozó doboz vagy külső tok befolyásolja a frekvencia-választást és a hangnyomást. A bemeneti jel több részre osztását a keresztfelosztó hálózat kezeli, amely a jelet a különböző meghajtókra irányítja, például mély-, közép- és magas hangszórókra. A tipikus felépítés három meghajtóval: woofer (mélyhang), midrange (középhang) és tweeter (magas hang).

Más típusok közé tartozik az elektrosztatikus hangszóró, amely vékony membránt használ két ellentétes töltésű lemez között; ezek gyakran kiemelkedő hangminőséget biztosítanak, de drágábbak és speciális elektronikát igényelnek. Horn-loaderek vagy tokozási megoldások növelik a hatékonyságot. A hangszórókat lehet passzív (külső erősítő szükséges) vagy aktív (beépített erősítővel) kivitelben beszerezni.

Használatuk széles: hi-fi és otthoni szórakoztató rendszerek, hangosítástechnikai PA-rendszerek, illetve hangszer- és professzionális hangrendszerek. A dinamikus hangszórók története a 20. század elejére, Kellogg és Rice Bell Laboratoriesben végzett munkájára vezethető vissza (1920-as évek).