hangmagasságokat

Hangmagasságok a hangok magas‑ és mélyérzetének megkülönböztetését jelentik. A hangmagasság elsődleges fizikai alapja a hanghullám frekvenciája, amelyet Hertzben (Hz) mérnek. Minél nagyobb a frekvencia, annál magasabbnak érzékeljük a hangot. A perceptuális hangmagasság azonban nem tökéletesen egyezik meg a frekvenciával: a hallás és a hangszín is befolyása a hangmagasság érzését.

Az oktáv egy alapvető egység: ha a frekvencia megduplázódik, ugyanaz a hang egy oktávval magasabban hallható. A zenei rendszerben az oktáv 12 félhangra bontható, és a nyugati zenei gyakorlatban ezt a tizenkét féle félhangot használó 12-TET hangolás szabályozza. A standard hangolásban az A4 hang frekvenciája 440 Hz, amelyhez képest a többi hang frekvenciái arányosan állíthatók be az egyes félhangokkal.

A hangmagasságokat nevezzük tónusoknak; minden oktávban ugyanazok a nevű hangok ismétlődnek (C, C#, D, D#, E, F, F#, G, G#, A, A#, B).

Az intervallumok és skálák hierarchiája adja a hangsúlyokat és a harmóniákat, és lényeges a zenei írásban, énekben, hangszerek intonációjában és hangfelvételi munkában.