hangmagasságemelkedésben

Hangmagasságemelkedésben a kifejezés a beszéd vagy zenei előadás során fellépő hangmagasság-növekedés jelenségét írja le. A fogalom az alaphangfrekvencia (F0) időben történő emelkedését írja le, legyen szó beszédről vagy zenéről.

Nyelvészeti és fonetikai kontextusban a hangmagasság-emelkedés a hangmagasság-időbeli változásain keresztül a kérdésesség, a hangsúly vagy a mondatszerkezet jelzését segítheti. Elemzésekor a F0-görbék, spektrogramok és más akusztikai mutatók használatosak. A kifejezés az eleváció irányát hangsúlyozza, nem kizárólag az abszolút hangmagasságot.

Zenei és énekesi kontextusban a hangmagasság-emelkedés a dallam felfelé ívelő kontúrját jelenti: történhet lépésenkénti emelkedésként, climaxon vagy érzelmi kiemelés részeként. Az ilyen kontúr feszültséget, várakozást vagy lezárást idézhet elő a kontextustól függően. Ezenkívül a vibrato vagy egyéb énekesi kifejezési eszközök is a hangmagasság-emelkedéshez kapcsolódhatnak.

Mérése és tudományos megközelítése: kutatók F0-nyomon követését és kontúr-illesztési módszereket alkalmaznak a felfelé tartó minták leírására és modellezésére. A kifejezés főként a magyar nyelvű irodalomban használatos; angol nyelvű szövegekben inkább the rising pitch vagy upward inflection kifejezéseket használják.

Lásd még: intonáció, prosódia, hangkontúr, vibrato, pitch bend.