hangközök

Hangközök a zenei hangok közötti távolságot jelentik két hang között. A hangköz mérésére két szempontot használunk: diatonikus lépések száma (egyes, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és oktáv) és az adott hangköz minősége. A standard hangközök többsége elhelyezkedésük alapján lehet tökéletes, dúr (major) vagy kis (minor), és előfordulhatnak megnövelt (augmented) vagy csökkentett (diminished) változataik is. A nyugati zenében a kis és nagy hangközök mellett a tökéletes kategória kiemelt szerepet tölt be.

A gyakori példák közé tartozik: egyes (egyes hangköz, unison), második, harmadik, negyedik, ötödik és hetedik, valamint az oktáv. Példák: C–E a harmadik, amely általában dúr/hangköz; C–Eb a harmadik, amely kis/helyenként természetében kis. C–F és C–G a negyedik és az ötödik, ezek tökéletes hangközök. A C–c’ oktáv azonos néven lévő hangok közötti 12 féltonos távolság.

Hangközök a dallamírás és a harmóniában alapvető szerepet játszanak: meghatározzák a dallam-formákat, segítik a harmónia építését és a skálák kijelölését. További részletek a hangközök minősége, korai történet és különféle kultúrák intervallumrendszerei a zeneelmélet alapfogalmai közé tartoznak.