halláskárosodással

A halláskárosodás olyan állapot, amelyben a hallás mértéke vagy minősége részben vagy teljesen romlik. A probléma lehet átmeneti vagy tartós, és lehet enyhe, közepes vagy súlyos fokú. Enyhe vagy középfokú halláskárosodás esetén a mindennapi beszéd gyakran érthető marad, míg súlyos vagy mély fokú halláskárosodás esetén a kommunikáció jelentősen nehezített lehet. A halláskárosodás érintheti az egyik vagy mindkét fület, és gyakran különböző frekvenciákon jelentkezik.

A halláskárosodás fő típusai közé tartozik a vezetéses halláskárosodás, amely a külső vagy középfül szerveinek problémáira utal, és a szenzoros vagy idegi halláskárosodás, amely a belső fülben lévőReception-sejtek vagy a hallóideg zavara miatt alakul ki. Emellett előfordul kevert halláskárosodás, amely mindkét mechanizmust érinti. Időskori halláskárosodás vagy presbyakusis a kor előrehaladtával gyakori formája. Más kockázati tényezők közé tartozik a hosszú távú zajhatás, fertőzések, bizonyos gyógyszerek ototoxikus hatásai, trauma és genetikai tényezők.

Diagnózisát audiológiai vizsgálatokkal állapítják meg, amelyek közé tartozik a hallásküszöb-mérés (audiometria), a beszédhallás vizsgálata és a tympanometria. Orvosi vizsgálat szükséges a fülkürt és a középfül állapotának értékeléséhez is.

Kezelése személyre szabott, és magában foglalhat hallókészülékeket, cochleáris implantátumokat, valamint rehabilitációt és kommunikációs stratégiákat. Megelőző intézkedések közé tartozik a zajvédelmi gyakorlatok és a hallás épségének megőrzése, például hosszú, zajos környezetben való tartózkodás kerülése és védőeszközök használata. A halláskárosodás kezelhető vagy javítható lehet a korai felismeréssel és a megfelelő ellátással, de sok esetben tartós marad.