hallgatóra

Hallgatóként vagy hallgatókénti értelemben a hallgató szó egy személyt jelent, aki hallgat vagy előadást, órát követ. A hallgató szóhoz kapcsolódó hallgatóra egy képzővel ellátott alak, amely a magyar nyelvben a hallgató tárgyra vagy irányra utaló vonásokat ad hozzá. A hallgatóra formában a szó végén látható -ra képző jelzi az irányt vagy célt, illetve, hogy a mondatban a hallgató áll a figyelem, hatás vagy cselekvés célpontjaként.

A hallgatóra használható kifejezések tipikusan olyan mondatokban jelennek meg, amelyekben a hallgatóval kapcsolatos cselekvés vagy viszony kiemelt célként van jelen. Például, a beszéd során a hallgatóra figyeltek, ami azt jelenti, hogy a hallgató volt az a személy, akire a figyelem irányult. Más példák: Kérdést intézett a hallgatóra, vagy A tanár a hallgatóra mutatott. Ezek a szerkezetek a hallgató irányának vagy céljának jelölésére szolgálnak.

Etymológiailag a hallgató a hallgatni igéből származik, amely "hallgatni" jelent. A hallgatóra tehát a szó gyökeréhez a -ra/-re képzőt hozzáadva keletkezik, amely a magyarban az irány vagy cél kifejezésére szolgáló általános képző. A választott -ra vagy -re formát a szó utolsó magánhangzója hangkörnyezetének megfelelően határozza meg a hosszú magánhangzók harmonikus rendszerének szabálya.

Lényegében a hallgatóra a hallgató névből képződik, és olyan mondatszerkezetekben jelenik meg, amelyekben a hallgató a figyelem, cselekvés vagy beszéd célpontja. Kapcsolódó kifejezések közé tartozik a hallgató, a hallgatói, illetve a -ra/-re képzővel képzett irányjelző szerkezetek.