gyújtásrendszerekben

A gyújtásrendszer a belső égésű motorok egyik alapvető része, amely biztosítja a tüzelőanyag–levegő keverék begyulladását a megfelelő időben. Célja a gyújtás időzítésének és az azt kísérő energiakibocsátásnak pontos kontrollja, figyelembe véve a motor fordulatszámát és terhelését.

Főbb alkatrészei közé tartoznak a gyújtógyertya, a gyújtótekercs vagy tekercsek, a vezérlőegység (motorvezérlő, ECU) és az áramköröket összekötő kapcsolók vagy elektronikus modulok. A primer tekercs energiát nyújt a másodlagos tekercs számára, amely magas feszültséget hoz létre; a gyújtógyertya ennek hatására szikrát bocsát ki a gyújtási gyűrűnél, begyulladva a keveréket. A rendszerek lehetnek elosztó nélküli (distributorless, DIS, vagy coil-on-plug, COP) és hagyományos elosztós megoldásokkal.

Típusok és működésük tekintetében megkülönböztetjük a mechanikus, érintkezéses gyújtást (régebbi kivitelek) és az elektronikus gyújtást, amelyet az ECU vezérel. A modern rendszerek gyakran többcsatornásek: egyes égéstérhez tartozó külön gyújtótekercs (COP), vagy központi modulból több sorozatban vezérelt tekercs, illetve a hagyományos gyújtáselosztó nélküli megoldások. Korszerű elektronikus gyújtásfigyelés és intelligens időzítés kapcsolódhat a gyújtási energiát és a gyújtási késleltetést is optimalizáló szenzorokhoz, például a hő- vagy knock szenzorokhoz.

Karbantartás és diagnosztika szempontjából a gyújtógyertyák állapotát, az elektrokábelek állapotát és a gyújtótekercsek működését érdemes rendszeresen ellenőrizni. Gyertya gond esetén tapasztalható a rossz járás, misfire, megnövekedett fogyasztás vagy pöfögő járás. Diagnózisa történhet szikraellenőrzéssel, ociloszkópos méréssel és az ECU által rögzített hibakódok alapján.

Összefoglalva, a gyújtásrendszer meghatározza, mikor és milyen erősen keletkezik a szikra az égéstérben, és részben ebben rejlik a motor teljesítménye, üzemanyag-hatékonysága és emissziója.