gyógyszerfüggség

A gyógyszerfüggőség olyan állapot, amelyben valaki rendszeresen és kontrollálhatatlanul használ vényköteles vagy más jellegű gyógyszert. A jelenség lehet fizikai, pszichológiai vagy viselkedésbeli, és gyakran társul toleranciával és megvonási tünetekkel.

Kialakulásában fontos különbséget tenni a fizikai függőség és a pszichológiai/viselkedési függőség között. Fizikai függőség esetén a szervezet hozzászokik a gyógyszerhez, ami toleranciát és megvonási tüneteket okozhat, ha a használat hirtelen abbamarad. Pszichológiai függőség során kényszeres használat alakul ki, a dózis növelése és a kontroll elvesztése jellemző. Gyakori gyógyszercsoportok közé tartoznak az opioidok, benzodiazepinek és egyéb nyugtatók/sedatívumok, stimulánsok, valamint bizonyos antidepresszánsok és gabapentinoidok. A legtöbb embernél nem minden használat vezet függőséghez, és a gyógyszerfogyasztás mértéke, időtartama és a pszichés állapot mind hozzájárulhat a kockázathoz.

Tünetei közé tartozhat a fokozott gyógyszerigény, kontrollvesztés, a mindennapi életben való problémák, idő- és pénzráfordítás a szer megszerzésére, és megvonási tünetek, ha elhagyják vagy csökkentik az adagot. A megvonási tünetek típusa a gyógyszertől függően változik: például alvászavar, ingerlékenység, remegés, émelygés vagy alacsony hangulat.

Kezelése integrált megközelítést igényel, amely orvosi felügyeletet, gyógyszeres terápiát (például opioidfüggőségben buprenorfin/methadon, benzodiazepin megvonás fokozatos leépítése) és pszichoterápiát foglal magában. Szükség lehet kórházi vagy ambuláns kezelési programokra, kiegészítő szolgáltatásokra és társadalmi támogatásra. Megelőzésében fontos a felelősségteljes előírás, a rendszeres ellenőrzés, betegoktatás és a biztonságos tárolás és megsemmisítés. A kilátások függnek a kezelés időben történő megkezdésétől és a támogatási rendszer meglététől; a relapszus gyakori, de megfelelő gondozással javulhatak a funkcionális képességek és az életminőség.