glükuronidációval

A glükuronidáció a fázis II detoxifikációs folyamatok közé tartozó enzimatikus konjugációs reakció, amely során a glükuronsav csoport kovalens módon kapcsolódik különböző szubstrátokhoz. A donor UDP-glükuronsav szolgáltatja a glükuronsavat, és az így képződött glükuronidok vízben oldhatók, ezáltal könnyebben kiürülnek.

A reakciókat legfőképp UDP-glükuronoziltranszferázokkal (UGT-ek) katalizálják. Ezen enzimek több izoformában léteznek, például UGT1A és UGT2B családokban, amelyek különböző szubstrátumokat konjugálnak. A glükuronidáció genetikai és érettségi tényezőktől is függ.

Elhelyezkedés és szubsztrátumok: A folyamat leggyakrabban a májban zajlik, de kimutatható a bélsejtekben, a vesében és más szövetekben is. Szubstrátumai közé tartoznak endogén anyagok: bilirubin, hormon-metabolitok, bélsavak és más lipidek; valamint xenobiotikumok: gyógyszerek, környezeti vegyületek.

Az átalakulás után a glükuronidok általában vízoldékonyabbak, és epével vagy vizelettel választódnak ki. Bizonyos esetekben glükuronidok enterohepatikus recirkulációja játszik szerepet: a belekben a mikroflóra visszahasználhatja a konjugált formákat.

Fontos klinikai jelentőséggel bír a folyamat: genetikai variációk (például UGT1A1 polymorfizmus Gilbert-szindrómát okozhat), gyógyszer-kölcsönhatások, mivel sok gyógyszer kötődik vagy gátolja az UGT-eket, valamint a neonatális korban a glükuronidáció még fejletlen lehet. A glükuronidáció hatékony detoxifikációt biztosít számos anyag esetében, ami kulcsfontosságú a méreganyagok eltávolításában.