fókuszszónak

A fókuszszónak a nyelvészetben a mondat információs szerkezetének egyik alapfogalma. A fókuszszó az a szó vagy kifejezés, amely a beszéd új információját vagy kontrasztot hordozza, vagyis az a rész, amelyre a beszélő a figyelmet irányítja. A kifejezés szó szerint a fókusz szó jelentését adja vissza, és a szókapcsolat a beszélt mondatban betöltött információs funkciót jelöli. A magyar nyelvben a fókusz jelölése gyakran intenzív prosodiai hangsúllyal vagy a mondat egy adott része előre hozásával történik; a fókusz elhelyezése szintaktikai és pragmatikai tényezőktől is függ, és gyakran a téma és a fókusz közti különbség kifejezésére szolgál.

Az etimológia szerint a fókuszszó szóösszetétel a fókusz (focus) és a szó (szó) szavakból áll. A kifejezés „fókuszszónak” alakja a szó dative (észvő) toldalékolása: ez a formát használják a nyelvészeti leírásokban, amikor a fókuszszóval kapcsolatos funkciót és viszonyokat jelölik. Írott példákban a fogalom akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a fókusz szó nyújtja az információs újdonságot vagy a kontrasztot egy mondaton belül.

Funkció és megvalósítás: A fókusz szövegben és beszédben a közlő információt a hallgató számára leginkább relevánssá tevő elemet jelöli. A fókusz eleme lehet a mondat elejei vagy középső része, és gyakran matt hanghordozással vagy a mondat szerkezetének átrendezésével kerül kiemelésre. A fókusz különbséget teremt a témával szemben, és gyakran kapcsolódik korlátozásos vagy összehasonlító jelentéshez.

Példák: A mondatban a fókuszszónak kiemelésével például: Könyvet olvasok. Ebben a mondatban a fókuszszó a „könyvet”, mert a beszélő ezt az elemet helyezi előtérbe. Csak könyvet olvasok: a „könyvet” kap hangsúlyt a kontrasztos vagy kizáró jelentés miatt. A fókusz-koncepciót gyakran tárgyalja a nyelvészet információs szerkezeti irodalma, amely a fókusz, téma és egyéb beszédfunkciók viszonyát vizsgálja.

További olvasmány felhívások: információs szerkezet, magyar nyelvtan, fókusz fogalmak.