fényképezést

A fényképezés a fény felhasználásával történő képkészítés folyamata. A tárgy vagy esemény vizuális megjelenítését a fény útján rögzítik, általában fényérzékelőre, legyen az film vagy digitális szenzor. A módszer lehet analóg vagy digitális, és a technika a napjainkban széles körben használt eszközeivel érhető el.

Szótörténetében a „fényképezés” a fény és a képezés igéiből származik; a kifejezés a 19. században terjedt el, a fény rögzítésének technikai megoldásával párhuzamosan. A korai eljárásoktól a mai digitális gyakorlatig a cél mindig a tartós vizuális ábrázolás volt.

Eszközök és elvek: alapvető eszköz a kamera és az objektív, gyakran szükség van állványra és megfelelő világításra. Az expozíció három fő tényezője a zársebesség, a rekesznyílás és az ISO-érzékenység; ezek összhangja határozza meg a kép fényességét és részletességét. A jó kompozíció, a fényminőség és a mélységélesség meghatározzák a látványt.

Műfajok és történet: a fényképezés történelme a 19. század közepére nyúlik vissza; a digitális korszak a 1990-es évek végén bontakozott ki. Ma számos terület létezik, például portré, tájkép, dokumentum, utcaikép, sport és makro.

Etika és jog: a gyakorlat során fontos a személyiségi jogok védelme és a magánélet tiszteletben tartása; portréknál gyakran szükséges a modell engedélye (model release). A képek szerzői joga és a felhasználási jogok tisztázása elengedhetetlen.

Megőrzés és archívum: a felvételeket megfelelően tárolják és rendszerezik, metaadatokkal látják el, és többmentéssel védik a hosszú távú hozzáférést.