fényességváltozás

Fényességváltozás alatt olyan jelenséget értünk, amelynek során egy fényforrás fényessége időben észlelhető módon változik. A megfigyelt fényességet magnitúdóban kifejezve észtjük, és a változásokat gyakran fénygörbének nevezett görbéken ábrázolják, ahol az idő a fektetett tengely.

Az okok két fő csoportra oszthatók. Intrinszik (belső) változások esetén a fényforrás fizikai állapota változik: pulzáló változócsillagoknál a csillag belső szerkezete és mérete periodikusan módosul, például Cepheid- és RR Lyrae-típusú vagy Mira-szívócsillagoknál; extrém eseményeknél pedig novák és szupernóvák során intenzív fel- és lecsapódások jelennek meg. Extrinszik (külső) okok miatt a fényesség csak geometriai vagy környezeti változások következtében módosul: például algol-típusú, fedéses változók esetén a kettős csillagok egymás előtt mozognak és részben elnyelik a fényt; illetve exoplaneták tranzitjai során a bolygó átmegy a fehér fényforrás előtt, és rövid időre halványítja azt.

A jelenség vizsgálata kulcsfontosságú a csillagászatban: a fénygörbékből meghatározzák a periódusokat, amplitúdókat és fényesség-újraszámításokat, amelyek segítségével távolságokat becsülnek (például Cepheid-standard gyertyaként), a csillagok fizikai tulajdonságait értelmezik, és exoplaneták keresésében is alkalmazzák a transit-metódust.