funkciózavart

Funkciózavar olyan funkcionális rendellenesség, amely során egy vagy több funkció (például motoros, érzékszervi vagy kognitív terület) zavarı jelentkezik, anélkül hogy ezt organikus betegséggel vagy strukturel elváltozással igazolhatóan alátámasztanák. A kifejezés gyakran használatos neurológiában és pszichiátriában, és magában foglalja a funkcionális neurológiai zavarokat és általános értelemben vett, szervi alap nélküli tünetcsoportokat. A tünetek nem szándékosan produkáltak; a betegek általában nem felelősek a megjelenésükért, és a diagnózist nem egyszerűen a tünetek átadásának vagy hazudásának megítélésével állítják fel.

Okai és mechanizmusai között biológiai, pszichoszociális és környezeti tényezők kölcsönhatását feltételezik. A funkcionális tünetek mögött gyakran komplex hálózati agyi működések zavara áll, amely kognitív-érzelmi folyamatokkal és szenzoros-motoros koordinációval kapcsolódik össze. Tünetek formájában megjelenhetnek mozgászavarok, gyengeség, járászavar, érzészavarok vagy például funkcionális rohamok; a tünetek megjelenése gyakran változó és ellentmondásos lehet.

Diagnózisa a klinikai vizsgálatokon alapul, gyakorlati jelekre és a kizáró vizsgálatok eredményeire támaszkodik. A kezelés multidiszciplináris megközelítést igényel: terápiás cél a tünetek összefüggő kezelése, edukáció a betegségről, fizioterápia, foglalkozásterápia, és szükség esetén pszichoterápia (például kognitív-viselkedésterápia). A prognózis egyénileg változó; előreláthatóan a korai, átfogó gondozás javítja az eredményeket és a funkcionális visszatérést.

Lírások és kapcsolódó fogalmak: funkcionális neurológiai zavar, conversion disorder, funkcionális tünetek, szomatikus tünetek.