funkcióhelyreállítás

Funkcióhelyreállítás olyan terápiás és rehabilitációs tevékenységek összessége, amelyek célja egy elvesztett vagy károsodott funkció visszanyerése, javítása vagy a fennálló korlátozások hatékonyabb kompenzálása. Ennek keretében megvalósulhat motoros, szenzoros, kognitív vagy autonom funkciók helyreállítása, illetve a fennmaradó képességek optimalizálása és a mindennapi tevékenységek önállóbb elvégzésének támogatása.

A funkcióhelyreállítás széles körben alkalmazható neurológiai és ortopédiai állapotokban, például stroke, gerincsérülés, traumás agy- vagy bénulásos sérülések, kóros ortopédiai állapotok vagy műtétek utáni felépülés során. Célja a lehető legnagyobb önállóság elérése és a mindennapi élettér visszaszerzése.

A megközelítések között szerepel a fizikai terápia, az ergoterápia, a nyelvi és kognitív rehabilitáció, valamint a segédeszközök és az asszisztív technológiák alkalmazása. Gyakran alkalmaznak neuromodulációs vagy elektromos stimulációs módszereket, és beépítenek robotterápiát, virtuális valóság- vagy mérnöki segédeszközöket is. A rehabilitációt multidiszciplináris csapat végzi: orvosok, gyógytornászok, foglalkozási terapeuták, logopédusok, pszichológusok és a páciens családtagjai.

Értékelésként funkcionális függetlenség-mérő eszközöket használnak, például a FIM-skálát vagy a Barthel-indexet, különös tekintettel a célszintek és a haladás monitorozására. A kilátások egyéni tényezőktől függenek, és bár sok esetben jelentős javulás érhető el, teljes helyreállítás nem mindig lehetséges.