foszforilációját

A foszforiláció a foszforilcsoport kovalens hozzáadásának folyamata egy molekulához, amelyet általában kináz enzimek katalizálnak. A leggyakoribb esetben az ATP γ-foszforilcsoportja adódik át a célfehérje vagy más molekula oldalláncára, folyamat közben ADP és szervetlen foszfor (Pi) keletkezik. A fehérjékre gyakran a szerin-, treonin- vagy tirozin oldalláncokon történik foszforiláció; bizonyos esetekben prokariótákban histidin vagy más retenciók is módosulhatnak. A foszforiláció reverzibilis folyamat, mert foszfatázok eltávolítják a foszforilcsoportot.

Fő szerepe a sejtekben a jelátvitel és a fehérje működésének szabályozása. Biztosítja a proteinaktivitás gyors, dinamikus szabályozását, módosítja konformációt, fehérje-protein interakciókat és a szubcelluláris elhelyezkedést. Ennek köszönhetően fontos a sejtek növekedésében, metabolizmusában, sejt ciklusában és idegrendszeri funkcióiban.

Az eseményeket kinázok (protein kinázok) katalizálják, foszfatázok pedig eltávolítják a foszforilcsoportot, lehetővé téve a jelátviteli utak dinamikus reagálását. A foszforiláció gyakran része olyan útvonalaknak, mint a MAPK/ ERK vagy a PI3K/Akt jelátvitel, és kulcsfontosságú a receptoros tirozin kinázok működésében is.

Klinikai relevanciája van: rendellenes foszforiláció és kinázaktivitás összefüggésbe hozható különféle betegségekkel, köztük több rákfajtával. Ennek eredményeként kinázgátló gyógyszerek fejlesztése jelentős terápiás terület. A foszforiláció kutatása gyakran magában foglalja laboratóriumi technikákat, például foszfo-specifikus antitestekkel végzett immunoblotolást vagy tömegspektrometriát.