forráspontot

A forráspont az a hőmérséklet, amelyen egy folyadék akkor forrni kezd, amikor a környezeti nyomás eléri vagy meghaladja a folyadék párolgási nyomását. Egy tiszta folyadék számára ez a hőmérséklet meghatározható a megfigyelt nyomásnál (általában 1 atmosferás, kb. 101,3 kPa). A tiszta folyadékoknál ezt a tulajdonságot normál forráspontnak nevezik; folyadékok keverékei esetén a forráspont a keverék összetételétől függ.

A forráspont nagymértékben függ a nyomástól. Alacsonyabb nyomáson a forráspont csökken, míg nagyobb nyomáson nő. Ennek gyakorlati példája, hogy a hegyvidéken alacsonyabb hőmérsékleten forr a víz, és a nyomás növelésével a forráspont emelhető. A forráspont meghatározó tényezői közé tartozik az összetevők közötti kötőerők erőssége (például hidrogénkötések, dipólus-dipólus kölcsönhatások, London-szerű színkölcsönhatások), a molekula polaritása és a moláris tömeg.

Oldatok esetén a nem illékony oldószertartalom forráspontja általában magasabb lesz a tiszta oldószer forráspontjánál, ami a forráspont-emelkedés jelensége. A déldöldségre (ΔTb = i·Kb·m) utaló összefüggés a híg oldatok esetében adható meg, ahol az i a van’t Hoff-faktor, Kb a forráspont-emelkedési állandó és m a molalitás.

A forráspont fontos tényező a fenti eljárásokban és ipari folyamatokban, például desztillációban, oldószer-választásban és főzésben, ahol a hőmérséklet és a nyomás szabályozása a folyamatokat befolyásolja. A forráspont mérésére általában laboratóriumi készülékek és standard protokollok kasutatnak.