forgást

Forgás, vagy forgómozgás, a testek tengely körüli elfordulása. A klasszikus mechanikában a forgás a test orientációjának és mozgásának olyan formája, amelyben a középpontként szolgáló tengely állandó, és a test körülötte forog. A forgás leírására kinematikai mennyiségek használatosak: a szöghelyzetet θ, a szögsebességet ω (ω = dθ/dt), és a szöggyorsulást α (α = dω/dt). A körkörös mozgáshoz kapcsolódó lineáris mennyiségek közé tartozik a v = ω r és a tangenciális gyorsulás a_t = α r, ahol r a tengelytől mért sugár.

A forgás dinamikáját a külső nyomaték és a tehetetlenség határozza meg. A külső nyomatékot τ-nek, a tehetetlenségi nyomatékot I-nek írják, és a kapcsolata τ = I α. A szögimpulzus L = I ω, és külső nyomaték hiányában L megmarad. A forgási energia E_k = (1/2) I ω^2. Ezen összefüggések alapján leírhatók a forgó rendszerek mozgásai és változásai.

Valós példák közé tartozik a Föld tengely körüli forgása, bolygók és galaktikus korongok forgása, kerék- és motor tengellyel kapcsolatos mozgások, valamint giroszkópok stabilitást biztosító működése. A forgásfogalom alapvető a mechanikai rendszerek tervezéséhez és elemzéséhez, legyen szó mérnöki, űrtechnikai vagy geofizikai alkalmazásokról.