fordítóprogramok

Fordítóprogramoknak olyan számítógépes szoftverek tekinthetők, amelyek magas szintű programozási nyelven írt forráskódot gépi kódra vagy köztes futási formára fordítanak. A cél a végrehajtható program létrehozása, amely a számítógép architektúrájának utasításait közvetlenül végre tudja hajtani, vagy amely egy futtatókörnyezetben (például virtuális gépben) fut.

A fordítás általában több fázison megy keresztül: lelexikális elemzés (tokenek előállítása), szintaktikai elemzés (felépítés), szemantikai ellenőrzés és típusellenőrzés, majd optimalizáció és kódgenerálás. A generált gépi kódot gyakran követi a linkelés, amely az összetevő modulok közt kapcsolódó kódot és könyvtárakat egy futtatható állománnyá összefűzi. A fordítói folyamat célja a helyes és hatékony végrehajtás, valamint a platformfüggetlenség vagy specifikus architekturákhoz igazított teljesítmény elérése.

Az ipari gyakorlatban a fordítóprogramokra jellemző felosztás szerint beszélhetünk ahead-of-time (AOT) fordítókról, amelyek a forrásból natív gépi kódot állítanak elő a fejlesztés idején, és just-in-time (JIT) fordítókról, amelyek a futás közben fordítanak, gyakran dinamikus optimalizációval. A fordítók és értelmezők határa általában elmosódik: sok nyelv kombinálja a kettőt, és előfordul, hogy részben futás közbeni fordításra is támaszkodik.

Példák közé tartozik a GCC, Clang, MSVC a natív nyelvekhez; javac a Java számára; rustc a Rust-hoz; ezek a rendszerek különböző nyelveket és célplattformokat támogatnak. A fordítók döntő szerepet játszanak a teljesítményben, a biztonságban és a hordozhatóságban.