fonémákról

A fonéma a nyelv legkisebb hangtani egysége, amely képes jelentésmegkülönböztető szerepet betölteni. Ez azt jelenti, hogy két szó megkülönböztethető csak egyetlen fonéma eltérése miatt. Például a magyarban a /h/ és a /j/ hangok fonémák, mert a "hát" és a "ját" szavak jelentése eltérő. A fonémák nem önállóan jelentenek valamit, hanem a jelentés megváltoztatására szolgálnak a szavakon belül.

A fonémák elvont fogalmak, amelyek a beszédhangok egy csoportját fogják össze. Egy adott fonémát különböző beszédhangok is képviselhetnek, attól függően, hogy milyen hangkörnyezetben jelenik meg. Ezeket az eltérő hangokat allofónoknak nevezzük. Például a magyarban az /l/ fonémának van egy "világos" és egy "sötét" allofónja, amelyek a szó elején, illetve mássalhangzó előtt/után jelennek meg.

A fonémák rendszere alkotja egy nyelv hangrendszerét. A fonémák tanulmányozása kulcsfontosságú a nyelvészetben, különösen a fonológia területén, amely a hangok rendszerét vizsgálja. A fonémák ismerete segít megérteni, hogyan épülnek fel a szavak, és hogyan különböznek egymástól a különböző nyelvek hangrendszerei. A fonémák azonosítása és leírása a nyelvek leírásának és elemzésének alapvető lépése.