fonémának

A fonéma a nyelv legkisebb hangzásbeli egysége, amely megkülönböztet egy szót egy másiktól. A fonémák nem rendelkeznek önálló jelentéssel, de képesek megváltoztatni a szavak jelentését. Például a magyarban a /k/ és /ɡ/ hangok fonémák, mert a "kép" és "gép" szavak jelentése eltérővé válik attól függően, hogy melyik hangot használjuk. A fonémák jelölésére általában ferde vonalakat használnak, például /p/, /b/, /t/, /d/, /k/, /ɡ/, /m/, /n/, /l/, /r/, /s/, /ʃ/, /f/, /v/, /h/, /j/, /a/, /e/, /i/, /o/, /ö/, /u/, /ü/.

A fonémák rendszere nyelvenként változó. Bizonyos hangok, amelyek egy nyelvben fonémák, egy másik nyelvben nem azok, vagy fordítva. A fonémák tanulmányozása a fonológia tárgykörébe tartozik. A fonológia a hangok rendszerezésével és viselkedésével foglalkozik a nyelven belül. A fonémák megértése kulcsfontosságú a beszéd megértéséhez és a helyes kiejtés elsajátításához. A fonémák különböznek a hangoktól (phone), amelyek a beszéd hangzásbeli megnyilvánulásai. Míg a hangok fizikai jelenségek, addig a fonémák absztrakt fogalmak, amelyek a nyelvi rendszerben betöltött funkciójuk alapján definiálódnak. A beszélők tudatában vannak a fonémáknak, bár nem feltétlenül tudják őket tudatosan azonosítani vagy leírni.