folyadékháztartásellenrzést

Folyadékháztartás a szervezet víz- és elektrolit-egyensúlyának fenntartását jelenti. Ide tartozik az extracelluláris és intracelluláris folyadék mennyiségének és összetételének szabályozása, az ozmolalitás megőrzése és a testtérfogat állandó szinten tartása. A bevitel és a különböző kiválasztási folyamatok összhangja révén alakul ki ez az egyensúly.

A folyadékháztartás fő szabályozói közé tartoznak a veseműködés, a szomjúság érzetének, valamint a hormonális rendszerek hatásai. Az antidiuretikus hormon (ADH) fokozza a víz visszaszívását a vesében, míg az aldoszteron a nátrium és víz visszatartását serkenti. Az ozmolalitás, a vérnyomás és a keringési állapot hatással van a folyadékleadásra és a vízvisszaszívásra. A szervezet ezen mechanizmusai együtt fejtik ki a folyadékegyensúly szabályozását és a testnedvek összetételének stabilitását.

Zavarai közé tartozik a hypovolaemia (folyadék- és térfogatcsökkenés), a hypervolaemia (térfogat-túlterheltség), valamint elektrolitzavarok, például hyponatrémia vagy hipernatrémia. Ezek klinikailag szájszárazság, tachycardia, hipotenzió, oedéma vagy a vizeletmennyiség változása formájában jelentkezhetnek.

Az értékelés során gyakran alkalmazzák az input–output mérleget, a testsúly nyomon követését és laborvizsgálatokat (nátrium, kálium, vesefunkciók). Kezelését az okhoz igazítják: folyadékpótlás vagy folyadékcsökkentés, intravénás vagy szájon át adott oldatokkal, szükség esetén diuretikumokkal vagy sóbevitel korlátozásával. Súlyos állapotokban kórházi felügyelet szükséges.