feszességet

Feszesség olyan fizikai tulajdonság, amely megmutatja, hogy egy test mennyire ellenáll a deformációnak rá ható erő hatására. A fogalom magába foglalja a merevséget, a nyújtás, a nyomás és a hajlítás elleni ellenállást, és függ a test geometriájától, anyagától és belső szerkezetétől. A hétköznapi beszédben a feszesség gyakran a tautosság érzetével kapcsolódik, a műszaki kontextusban pedig mérhető mennyiségekre és korlátozásokra utal.

Műszaki értelemben a feszességet több mutatóval írják le. A legismertebb a Young-féle modulusz, E, amely a nyomás vagy húzás által okozott relatív nyúlás arányát írja le. Egy egyszerű testnél a F = kδ összefüggés adja a lineáris merevséget; a görbéknél pedig a hajlítási és torsos tulajdonságokat figyelik, például a flexuralis merevséget, EI-t. Kísérletek közé tartoznak a húzópróbák, a hárompontos hajlítás és a dinamikus mérések.

Alkalmazási területek széles spektruma van. Anyag- és szerkezettervezésben a feszesség meghatározza, hogy egy elem mennyire képes ellenállni a terhelésnek. A textiliparban a feszesség a szövetek tartását és formázását befolyásolja. Biológiában a kötő- és izomzati szövetek viscoelasztikus tulajdonságait, valamint a mozgás kontrollját írja le. Klinikai gyakorlatban a túlzott feszesség (például spasticitás) vagy a gyenge feszesség mozgáskorlátozottságot okozhat. A mérési technikák közé tartozik a myotonometria és az ultrahangos elastográfia.

Összegzés: a feszesség a deformációval szembeni általános ellenállást fejezi ki, így alapvető szerepe van a terhelhetőség és a mozgásfunkció alakulásában. A konkrét értelmezés és a megfelelő mutatók a szakterülettől függően változnak, legyen szó E-ről, k­ről vagy EI-ről.